A konszekutív tolmácsolás, ahogy a név eredete (latinul „egymás után következő”) is mutatja, akkor történik, amikor a tolmács nem a beszélővel egyidejűleg fordítja le az elhangzottakat, hanem gondolati egységenként, vagy amikor a beszélő szünetet tart. Ilyenkor a tolmács nem egy tolmácsfülkében ül, hanem a beszélők közvetlen közelében, és akár jegyzetelni is van lehetősége.
A konszekutív tolmácsolás előnyei közé tartozik, hogy a szinkrontolmácsolásnál jóval olcsóbb; mivel a tolmács nem a beszélőktől távol ül, hanem a közelükben, így hatékonyabban tudja az elhangzottakat a nonverbális kommunikációval egybevetve lefordítani; és a beszélő a tolmácsolással kitöltött szünetekben átgondolhatja, mit fog következőnek mondani.
Ennek a fajta tolmácsolásnak vannak azonban hátrányai is. Például fárasztó lehet, mert a tolmácsolás megszakítja a beszédet, és így az eredeti nyelven történő előadásnál hosszabbra nyúlik a beszéd; magyarán kétszer annyi ideig tart a kommunikáció; és a hallgatóságot megosztja a csúsztatott reakció, hiszen akik értik az eredeti nyelvet, azok hamarabb nevetnek vagy tapsolnak, mint akik csak a tolmácsolás után értik az elhangzottakat.
A konszekutív tolmácsolást számos területen alkalmazzák sikerrel:
– üzleti tárgyaláson
– kiállításon
– szakmai vásáron
– sportrendezvényen
– gálaesten
– fesztiválon
– sajtókonferencián
– megnyitón
– vállalati rendezvényen
– és még sorolhatnánk…
